Darányi Ignác élete és működése

Darányi Ignác 1849. január 15-én Pesten született református köznemesi családban. A család legidősebb gyermeke – a gazdálkodó, jogász apa nyomdokait követve – kitartó szorgalommal és céltudatossággal végezte iskoláit.

A budai Királyi Egyetemi Főgimnáziumban 1867-ben érettségizett, majd a pesti egyetemen jog- és államtudományi ismereteket hallgatott. 1874-ben befejezte jogi tanulmányait és édesapja 1877-ben bekövetkezett haláláig vele együtt, majd ezt követően egyedül vezette ügyvédi irodáját. A hazai politikai és gazdasági életben nagy befolyással rendelkező családok (Teleki, Bethlen, Tisza) bizalmi állást betöltő jogásza, az apai hagyományokat folytatva, már igen fiatalon aktív közéleti tevékenységet fejtett ki. 1875-ben az Egyesült Fővárosi Takarékpénztár titkárává választották, 1876-ban tagja lett a főváros törvényhatósági bizottságának, 1878-tól pedig a Tiszavölgyi Társulat titkáraként végzett fontos munkát.

Időközben fontos közéleti tisztségek betöltésével bízták meg: 1885-ben a dunántúli református egyházkerület központi ügyészévé, 1890-ben a Magyar Vöröskereszt Egylet főgondnokává, 1892-ben a budapesti református egyház és a pápai református iskola gondnokává választották. Politikai pályájának jelentős állomását jelentette az 1893-as év, amikor a Szabadelvű Párt alelnökévé nevezték ki. Az 1895-ös esztendő döntő fordulatot hozott életébe, év elején a képviselőház alelnöki székét nyerte el, az év végétől pedig megbízást kapott a Földmívelésügyi Minisztérium irányítására.

A pusztaszentgyörgyi Darányi-kúria (1930-as évek)

Darányi nemcsak politikusként, hanem birtokosként is ismerte a mezőgazdaságot. Örökségéből és 1892-ben felhagyott ügyvédi praxisának addig befolyt bevételéből is földet vásárolt. Birtokai: Dunaújfalun (2800 kh), Tökön (1400 kh), Tasson (700 kh) és Anyácsán (100 kh) helyezkedtek el, amelyeken korszerű gazdálkodást folytatott.

Nagyításhoz kattints a képre!

Darányi Ignác, íróasztala mellett, 1900-as évek eleje
(Eredetije: Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtára)

Darányi Ignác két ciklusban – 1895. november 2-től 1903. november 3-ig és 1906. április 8-tól 1910. január 17-ig – irányította a Földmívelésügyi Minisztériumot. Közel 12 éves minisztersége alatt a mezőgazdaságban megkezdődött az intenzív irányú fejlődés, amely a modern, vetésforgón alapuló növénytermelés és a nagy produktivitásra törekvő állattartás egymást kiegészítő gazdálkodásában valósult meg. Darányi a hazai gazdasági és politikai életben meghatározó mezőgazdasági érdekképviseleti csoportokra – elsősorban az agráriusokra – támaszkodva addig nem látott mértékben megnövelte a földművelésügyi minisztérium súlyát és tárcája költségvetését, amelyet a termelés modernizálására használt fel. A minisztériumon keresztül törvényekkel és rendeletekkel – a kor államigazgatási gyakorlatától eltérően – központi irányítással hajtotta végre a fontos szőlőrekonstrukciós munkálatokat és állította belterjes pályára az állattenyésztést, egyúttal növelve annak nemzetgazdaságon belüli súlyát. A termelés modernizálásáért tett erőfeszítései során helyesen ismerte fel a tudomány és az oktatás jelentőségét.

Több tudományos kutatóintézet, ún. mezőgazdasági kísérletügyi állomás létrehozásával, a több szintű agrároktatás korszerűsítésével teremtette meg az átalakulás szellemi bázisát. Mindvégig kiemelt jelentőséget tulajdonított az ismeretek megszerzésének és átadásának. Ezért támogatta, hogy az eltérő gazdasági előképzettséggel rendelkezők mindegyike megtalálja a neki megfelelő színvonalon írott munkát, amelyek a magyarországi nemzetiségek nyelvén is megjelentek.

Jól érzékelte, hogy a műszaki, technológiai fejlesztés mellett kiemelt figyelmet kell szentelni a termelésben résztvevő humán erőforrásoknak. A mezőgazdaságban foglalkoztatott több milliós agrár-proletariátus gondjainak megoldatlansága nemcsak a termelés modernizálódását akadályozta, hanem a kiegyensúlyozott gazdasági fejlődéshez nélkülözhetetlen belső társadalmi békét is veszélyeztette. E két szempontot figyelembe véve törvényeiben a szociális kérdések megoldására, és kompromisszumokat keresve e társadalmi feszültségek tompítására törekedett. Szociálpolitikai elemeket tartalmazó törvényei miatt ("rabszolgatörvény" 1898:II. tc., "derestörvény" 1907: XLV. tc.) kortársai és az utókor részéről is több támadás érte. Csak ezeken az intézkedésein keresztül ítélték meg – igen elmarasztalóan – eredményekben egyébként gazdag miniszteri tevékenységét.

Az ágazat helyzetét a termelés korszerűsítése mellett az értékesítés biztonságának megteremtésével kívánta erősíteni. A kereskedelmi- és vámszerződések megkötésekor a hazai termelők, a hazai piac védelmét tartotta szem előtt, ezáltal teremtve monopolhelyzetet a Monarchia piacán belül.

Nagyításhoz kattints a képre!

Ferenc József látogatása egy tenyészállat-kiállításon.
Balra félig látszik Ferenc József, középen Darányi Ignác földmívelési miniszter. 1898.
(MMgM EF 1359. Erdélyi Mór felvétele)

Nagyításhoz kattints a képre!

Ferenc József látogatása a millenáris tenyészállat-kiállításon.
Jobbra egyedül áll Darányi Ignác földmívelési miniszter. 1896. május 23-31.
(Vasárnapi Ujság, 1896. 35. szám, 582. p. – Erdélyi Mór felvétele)

 Összegzés

Napjainkig egyedülálló teljesítménynek számít az a tény, hogy Darányi Ignác 12 éven át irányította a Földművelésügyi Minisztériumot. Szívós munkájának és kitartásának köszönhette, hogy a politika irányát alapvetően meghatározó körök befogadták és általában bírta bizalmukat. Eszmerendszerét, gondolkodását a kiegyezés eredményeinek feltétlen védelme, a mezőgazdaság érdekeinek figyelembevételével megvalósuló harmonikus gazdaságfejlesztés, a magyarság gazdasági, politikai, kulturális fölényének megőrzése, továbbá a vallási türelem jellemezte. A mezőgazdaság kérdését nem szűk szakmai szempontok szerint kezelte, hanem megoldási javaslataiban figyelembe vette a társadalmi és gazdasági folyamatok egészének mozgását. Elképzelései megvalósításához sikerrel nyerte meg a hazai mezőgazdasági érdekek legnagyobb képviselőinek, az agráriusoknak a támogatását. Az egyik legnagyobb érdekképviseletet ellátó szervezetben, a Magyar Gazdaszövetségben 1904-től elnöki tisztséget töltött be. Mozgásterét növelte, hogy 1904-ben a Szabadelvű Pártból távozva igen aktív szerepet vállalt az Alkotmánypárt létrehozásában és annak 1906-tól egyik alelnöki tisztét is betöltötte.